Cikk - Jászalsószentgyörgy nemhivatalos közösségi portálja - Friss, érdekes és független! 

 


 

Navigáció
Történelem
Térkép
Címjegyzék
Helyi Hírek
Helyi Sajtó
Játékok
Cikkek
Galéria
Fórum
Chat
Idõjárás
Vendégkönyv
Apróhirdetés
Letöltések
Linkek
Keresés
Kapcsolatfelvétel
Gy.I.K. (FAQ)
Bemutatkozások
Képviselõ-Testület
Ifjúsági Egyesület

Véletlen képek a Galériából



Utoljára feltöltött kép:

helyszin_t1.jpg
Baleset helyszíne


+ több új kép


Utoljára létrehozott albumok:

Biztonsági intézkedé...
Lakástűz 2020.02.27.
Szilveszteri bál 2019.
Mindenki karácsonya 2019.
Angyali érintés 2019.
Utoljára feladott hirdetések:

Régi lakások elör...
Kerékpárok, Motork...
Vállalom - fürdõ...
REDONY KÉSZÍTÉS. ...

Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 1,282
Legújabb tag: bagi12
Híreink egy részét nekik köszönhetjük:

SzolJOn.hu
Police.hu
MTI.hu


Köszönjük!

Figyelem

A honlap CSAK akkor lesz teljesértékű, ha bejelentkezel !


Ha még nem regisztráltál kattints IDE !

(Bejelentkezés után ez a panel eltünik!)

I. A Római Katolikus temetõ és a temetkezés története
A temetõk a hajdani élõk földi maradványainak nyughelyei. A hivatalos, egyben legrégibb elnevezése a temetkezés helyének a görög-latin eredetû szó: coemeterium (nyugvóhely, alvók helye). Népies magyar változata: czínterem, amely a templom körül, a kerítésen belüli temetõkertet jelölte. A kereszténység felvétele után a középkor elejétõl királyi rendelet írta elõ a templom körüli temetkezést Magyarországon.
Jászalsószentgyörgyön is elõször a templom körül temetkezett a lakosság, kihangsúlyozva így a földi és égi egyház szorosabb összetartozását. Akkoriban a templomi szertartás után a templomból vitték ki az elhunytat a czínterembe eltemetni. Az idõs emberek nyelvhasználatában ennek emléke rögzõdött, és ezért mondják még ma is, ha valakit eltemetnek, hogy „kivitték a czínterembe”. Lippay Lajos plébános 1893-ban megjelent helytörténeti könyvecskéjében megjegyzi, hogy mintegy 7000 lélek alussza örök álmát a templom körül. Csak a járványos betegségekben elhaltakat temették el a falun kívül tömegsírokba. Egy 1740-ben kiadott rendelet így intézkedett: „A pestiseseknek temetõhely a Feszületnél rendeltetik kívül a falun”. Ez volt a gyakorlat minden járvány által sújtott helyen. Így jelent meg a köztemetõ elõképe már a középkor végétõl kezdõdõen.
Jászalsószentgyörgy mai nagy kiterjedésû katolikus temetõjének létesítését az 1766-os „canonica visitatio” (püspöki egyházi látogatás) rendelte el: „A templom körüli temetõ beteltével a község egy új temetõt nyisson”. A fõpásztori meghagyásnak és a Mária Terézia által inspirált, idõközben megjelenõ helyhatósági rendeleteknek is megfelelõen az új temetõt –egészségügyi okokból – a településen kívül a község keleti végén, a mai helyén 1775-ben nyitották meg. A megnyitás utáni idõkben többször is bõvítették. Mai – 10 parcellából álló – területe 5 hektár és 8627 négyzetméter. A bõvítések során keletkezõ új parcellák helyét egy-egy nagy kõkereszt állításával jelölték is. E kõkeresztek állítói vagyonos, mélyen vallásos családok képviselõi voltak. Az örök nyugalomra tértek porai feletti békét õrzik temetõnkben e régi kõkeresztek azt szimbolizálva, hogy az árnyékában nyugvókat az utókor ne háborgassa, hagyja békén nyugodni a feltámadásig. Közülük három keresztnek külön érdekessége, hogy a korpusz alatt imára kulcsolt kezekkel ábrázolt Máriaszobor mindegyike Máriát, Isten Anyját más-más életkorában ábrázolja, fiatal, középkorú, illetve idõsebb korában.
A temetõ központjában a megnyitás utáni évben; 1776-ban Törõcsik János állíttatta az elsõ nagy kõkeresztet. A korpusz alatti talapzaton egy faragott koponya, a halál szimbóluma helyezkedik el. A felirat és a címer ma már felismerhetetlen.



Az 1831-es országos méretû kolerajárvány idején a temetõt délkeleti irányba bõvítették és itt állították fel a második kõkeresztet. Ez olvasható rajta: „Kiket a Cholera mirigy e sírhalmokkal fedez. Örök nyugodalom nekik 1831.” Rá van még vésve egy szív, három tõrrel. A járványban 399-en lelték halálukat a község lakosai közül.



Amikor 1850-ben délebbre bõvítették a temetõt, oda állíttatott egy keresztet Bathó László melyre ezt a feliratot vésték: „Az Úrban elnyugodt Markó Miklós özvegye Tugyi Rozália rendelvén és felállíttatta Bathó László Úr 1850.”



A negyedik keresztet nyugatra, Lippay Lajos plébános sírja mellé állították. Ez van
rájegyezve: „Dicsértessék a Jézus Krisztus Isten dicsõségére állíttatta Vámos István és neje Vízi Julianna 1898. május 30.” (Baly György jászberényi mester munkája.)



Az ötödik kereszt 1910-ben lett felállítva. Sajnos a teljes szöveget már nem lehet kiolvasni rajta: ”…imát s áldozatot nyújtani Istennek jertek buzgó hívek Többször e Szent helyre. Szerezzen fohásztok a megholtaknak enyhet. Isten dicsõségére állították Markó István és neje Bajzát K. Apolló. 1910.” Ennek a keresztnek az alapja annyira megsérült, hogy balesetveszélyessé vált, s így 2009 tavaszán új alapra állította az Egyház. (A kereszt tövében ekkor találtuk meg Veress János kántor sírjának fedlapját. Az öntöttvas fedlap felirata nagyon rövid: „Veress János rk. kántor és felesége”. A kántor úr az 1920-as 30-as évek népszerû kántora volt a községnek.)



Valamennyi itt bemutatott kereszt már olyan sérült, szétmálló állapotban van, hogy
mindegyikre ráférne az alapos felújítás, ami nem kizárólag az Egyház feladata. A környezõ községekben, de az egész Jászság területén, sok helyen civil kezdeményezésre szépen megújultak a régi szakrális szobrok.
A temetõ képe az eltelt 235 év alatt természetesen sokat változott a temetõi kultusz módosulásával. Mielõtt ezt a változást nyomon követnénk, tekintsük át a temetõbe vezetõ útnak, a temetkezés szokásának alakulását.
A temetés a halotti szertartásnak az a része, amely a koporsó lezárásával kezdõdik és a sír behantolásával, a sírjel (fejfa) elhelyezésével ér véget. Amikor valaki meghalt, a halottas háznál az ajtót, ablakot rögtön kinyitották, hogy a halott lelke még a közelben tartózkodván tudjon szabadon járni-kelni. Az õsi lélekhit szerint a halott lelke még egy darabig a házban tartózkodik és figyeli az élõk magatartását. A siratóasszonyok ezért váltották sûrûn egymást a nagyszobában felravatalozott halott elõtt. Rajtuk kívül külön voltak halottöltöztetõ asszonyok, akik fekete drapériával takarták le a szobában a csillogó felületeket (tükröt, ablakot). A megszentelt gyertyákat meggyújtották, körbeszentelték a helyiséget. A halott kezét mellén összefogva helyezték el, amibe imakönyvet, vagy „olvasót” (rózsafüzért) tettek. A papnál a távolabbi hozzátartozók jártak el, õk vásárolták a koporsót és minden kelléket, intézték a sírásónál a sír kiásását, a kántornál a búcsúztatót. Ez alatt a
közvetlen hozzátartozók illendõen gyászoltak. A lélekváltság harangját is azonnal megszólaltatták.
Férfi halottnál három versszakot, nõnél két versszakot, gyermeknél egy versszakot csendített a kisharang. Ez még ma is így van.

A temetõk a hajdani élõk földi maradványainak nyughelyei. A hivatalos, egyben legrégibb elnevezése a temetkezés helyének a görög-latin eredetû szó: coemeterium (nyugvóhely, alvók helye). Népies magyar változata: czínterem, amely a templom körül, a kerítésen belüli temetõkertet jelölte. A kereszténység felvétele után a középkor elejétõl királyi rendelet írta elõ a templom körüli temetkezést Magyarországon.
Jászalsószentgyörgyön is elõször a templom körül temetkezett a lakosság, kihangsúlyozva így a földi és égi egyház szorosabb összetartozását. Akkoriban a templomi szertartás után a templomból vitték ki az elhunytat a czínterembe eltemetni. Az idõs emberek nyelvhasználatában ennek emléke rögzõdött, és ezért mondják még ma is, ha valakit eltemetnek, hogy „kivitték a czínterembe”. Lippay Lajos plébános 1893-ban megjelent helytörténeti könyvecskéjében megjegyzi, hogy mintegy 7000 lélek alussza örök álmát a templom körül. Csak a járványos betegségekben elhaltakat temették el a falun kívül tömegsírokba. Egy 1740-ben kiadott rendelet így intézkedett: „A pestiseseknek temetõhely a Feszületnél rendeltetik kívül a falun”. Ez volt a gyakorlat minden járvány által sújtott helyen. Így jelent meg a köztemetõ elõképe már a középkor végétõl kezdõdõen.
Jászalsószentgyörgy mai nagy kiterjedésû katolikus temetõjének létesítését az 1766-os „canonica visitatio” (püspöki egyházi látogatás) rendelte el: „A templom körüli temetõ beteltével a község egy új temetõt nyisson”. A fõpásztori meghagyásnak és a Mária Terézia által inspirált, idõközben megjelenõ helyhatósági rendeleteknek is megfelelõen az új temetõt –egészségügyi okokból – a településen kívül a község keleti végén, a mai helyén 1775-ben nyitották meg. A megnyitás utáni idõkben többször is bõvítették. Mai – 10 parcellából álló – területe 5 hektár és 8627 négyzetméter. A bõvítések során keletkezõ új parcellák helyét egy-egy nagy kõkereszt állításával jelölték is. E kõkeresztek állítói vagyonos, mélyen vallásos családok képviselõi voltak. Az örök nyugalomra tértek porai feletti békét õrzik temetõnkben e régi kõkeresztek azt szimbolizálva, hogy az árnyékában nyugvókat az utókor ne háborgassa, hagyja békén nyugodni a feltámadásig. Közülük három keresztnek külön érdekessége, hogy a korpusz alatt imára kulcsolt kezekkel ábrázolt Máriaszobor mindegyike Máriát, Isten Anyját más-más életkorában ábrázolja, fiatal, középkorú, illetve idõsebb korában.
A temetõ központjában a megnyitás utáni évben; 1776-ban Törõcsik János állíttatta az elsõ nagy kõkeresztet. A korpusz alatti talapzaton egy faragott koponya, a halál szimbóluma helyezkedik el. A felirat és a címer ma már felismerhetetlen.



Az 1831-es országos méretû kolerajárvány idején a temetõt délkeleti irányba bõvítették és itt állították fel a második kõkeresztet. Ez olvasható rajta: „Kiket a Cholera mirigy e sírhalmokkal fedez. Örök nyugodalom nekik 1831.” Rá van még vésve egy szív, három tõrrel. A járványban 399-en lelték halálukat a község lakosai közül.



Amikor 1850-ben délebbre bõvítették a temetõt, oda állíttatott egy keresztet Bathó László melyre ezt a feliratot vésték: „Az Úrban elnyugodt Markó Miklós özvegye Tugyi Rozália rendelvén és felállíttatta Bathó László Úr 1850.”



A negyedik keresztet nyugatra, Lippay Lajos plébános sírja mellé állították. Ez van
rájegyezve: „Dicsértessék a Jézus Krisztus Isten dicsõségére állíttatta Vámos István és neje Vízi Julianna 1898. május 30.” (Baly György jászberényi mester munkája.)



Az ötödik kereszt 1910-ben lett felállítva. Sajnos a teljes szöveget már nem lehet kiolvasni rajta: ”…imát s áldozatot nyújtani Istennek jertek buzgó hívek Többször e Szent helyre. Szerezzen fohásztok a megholtaknak enyhet. Isten dicsõségére állították Markó István és neje Bajzát K. Apolló. 1910.” Ennek a keresztnek az alapja annyira megsérült, hogy balesetveszélyessé vált, s így 2009 tavaszán új alapra állította az Egyház. (A kereszt tövében ekkor találtuk meg Veress János kántor sírjának fedlapját. Az öntöttvas fedlap felirata nagyon rövid: „Veress János rk. kántor és felesége”. A kántor úr az 1920-as 30-as évek népszerû kántora volt a községnek.)


Lukácsi Mihály ravatala a lakóháznál.
Jászalsószentgyörgy, 1946. november.
(archív felvétel)

Régen a háznál kérte koporsóba a halottat a pap, mert három napig a lakásban volt a holttest, és csak a temetés napján vitték ki a temetõbe. Éjjel virrasztottak a hozzátartozók. A koporsó
lezárása elõtt a pap beszentelte a halottat. A halott kivitele a temetõbe lovas gyászkocsival történt, lassú menetben a József Attila utcán, amit még ezért ma is Pap köznek hívnak az idõsek. A menet élén a családtagok elõtt a pap haladt a kántorral. A temetõben a hagyományos rendben betartották a koporsó körülállásának rendjét, melyben általában az öröklésrend is tükrözõdött, a felnõtt,
különösen a családfõ esetében. A ravatalozónál külön kérés volt, majd a gyászmenet elindult a sírhoz, ahol a sírhely megáldása és beszentelése után a temetés szertartása megtörtént az elõírt liturgikus rendben. A rokonság megvárta a sír felhantolását és a fejfa elhelyezését. A lobogókat vivõ asszonyok, majd a gyászolók megkerülték háromszor a sírt. Ez a szokás még az õsi hitvilágból
maradt meg, mely a halott nyugalmát szándékozott biztosítani az ártó szellemek ellenében. Ma már ez a szokás elmúlóban van.


A temetés szertartása a ravatalozónál.
Koppány János esperes plébános, Szmetena Géza kántor.
(archív felvétel, az 1970-es évekbõl)

A halotti tor tartásának szokása is elmúlt már, csak a vidéki rokonok szerény
megvendégelése történik, ami nem volt mindig így. Egy 1757-ben írt feljegyzés szerint Tóth Pál közepes vagyonú gazda temetésén 102 Ft és 3 krajcár volt a költség. Hét akó bort, hat icce pálinkát
állt az özvegy és egy tinót is vágott. Az ilyen pazarló torokat és muzsikálást az egyház tiltotta, a társadalom elutasította, így ez a szokás megszûnt. A halottak lelki üdvéért nyolcadnapos misét tartottak. Ilyenkor osztogatták a templomi koldusoknak a tubuskát, a cipót, majd aprópénzt a ministránsoknak. A temetõi sírok gondozása az idõsebb asszonyok feladata volt. A család többi tagja csak vasárnaponként és fõleg mindenszentek vagy halottak napján ment ki a temetõbe gyertyát égetni.
A temetõi összkép az évszázadok alatt alaposan megváltozott. Kezdetben a nagycsaládok tagjai egymás mellett feküdtek a sírokban, ahogy életükben is egymás mellett ültek a templomban a családi hierarchiában elfoglalt helyük szerint. Késõbb ez a rend a nagycsalád osztódásával felbomlott, a rokonok a temetõben távolabb kerültek. A még látható néhány kovácsoltvas kerítéssel
körülzárt síregyüttes a szorosabb családi összetartozást biztosította. A temetõ bejáratához közeli harangláb körül, a „fõhelyen” temetkeztek általában a módosabbak, a község közéletében jelentõs beosztást vivõk, az intelligencia és a birokos gazda családok. A XX. század elsõ felében még éltek ezek leszármazottai, és gondozták õseik nyughelyét. Értékes, nagyméretû, díszes síremlékük a falu
múltjához tartoznak, a korabeli temetõi kultusz vallási, építészeti emlékei. Nem szabad õket felszámolni! Az utókor számára így, ahogy ránk maradt meg kell õrizni, védeni, gondozni kell. Itt nyugszik például Báthor Imre orvos (1808-1882), aki a XIX. században három kolera járványon keresztül 40 évig szolgálta lelkiismeretes emberszeretettel, hivatásos odaadással a községet.


A sírkõ felirata:
BÁTHOR IMRE
Községi Orvos Szolgált 40 Évet
Szül 1808
Meghalt 1882
Állítatta hálás fia

Egy fõjegyzõnek is itt találjuk a sírját, aki Jászszentandrásról került a községbe.
Oszlopszerû sírkövén a felirat: „Itt nyugszik Nemoda Ignác községi fõjegyzõ 1857-1892. Kisfiával Jenõkével és neje Bajzáth Ida 1863-1898.
Temetõnkben több pap sírja látható. A legnagyobb sírkõ Horváth János plébánosé. Ez van a síremlékre írva: „Horváth János plébános hívei között. 1813. június 17.-1882. július 7. Az örök világosság fényeskedjen neki.”



Vele szemben Darányi Ferenc esperes-hitoktató (1875-1945) síremléke áll, akit a felirat, mint „a kicsinyek nagy barátja” örökített meg. A temetõnek távolabbi pontján, de centrumhoz közel található Lippay Lajos plébános sírja, aki 1884-tõl 1905-ig volt a község papja. Elõbb a jászberényi fõgimnázium igazgatója volt. Mûködése alatt újította fel a templomot, új iskolát építtetett. A templom száz éves évfordulója tiszteletére megírta a község rövid történetét.
Lelkipásztori tevékenysége mellett szívügye volt az oktatás. Új tanítói állásokat biztosított és az akkori kor legmodernebb eszközeivel szerelte fel a két iskolát. Végrendeletében a község szegényeire hagyta a vagyonát. 1992 óta az Általános Iskola az õ nevét viseli. Halottak napján az egész iskola tiszteletét fejezi ki sírjánál. E sírhoz közeli keresztezõdésben az ún. fõsoron a második világháborúban elhaltak emlékének Sallai András helyi kõmûves, mûköves készített egy keresztet, talapzatára a hõsi halottak neveit véste rá.


Lippay Lajos (1840-1905) sírja - Hõsi halált haltak (1941-1945)
emlékmûve

Az örök nyugalomra tértek életútja, életkora igen különbözõ, akár csak a sírjelek stílusa, kivitele, megformálása is nagyon változatos. A legrégibb piszkei vörös márványból készült sírkövek az 1850-es évek hagyományait õrzik. Az ismeretlen kõfaragók falusi megrendelésre készült sírkövei általában téglalap alakúak, felül boltozatosak vagy félkörívben lekerekítettek. Egy szív alakú sírkõ, amely a temetõ legszebb darabja, szomorú érdekessége miatt külön is figyelemre méltó. A felirat
szerint: „Itten nyugszik/ Istenben boldogult/ Ketskés Jósef Úr/ és nõje szeretett hitvese/ Trõtsik Apollonia/ meghaltak egy napban/ 12-ik márciusban/ 1844/ Béke hamvaikra.” Férj és feleség egy napon történt halálát az egyházi anyakönyvi bejegyzések is alátámasztják, bár annak dátumával 1844. március 13-át jelölték meg. E napon délelõtt „hirtelen halállal” Kecskés József, majd ezt követõen délután Törõcsik Apollónia hunyt el. A házastársak mindketten 54 évesek voltak és mindketten tehetõs redemptus családból származtak. 1807. november 23-án kötöttek házasságot.
1810 és 1833 közötti években 10 gyermekük született.



A XIX. század végén, illetve a XX. század elején készülteknél a kõfaragók nevét is õrzi néhány sírkõ. Így Baly György, Keresztessy Sándor, Csák József jászberényi kõfaragók míves sírkövei. Közülük Baly György Márk (1861-1919) munkásságát kell kiemelni. Az õ sírkõüzemében nemcsak sírkövek készültek, mint szobrász sok szakrális emlékmûvet is faragott.
Alkotóként az õ neve látható a templomkert Fõ útra nézõ gyönyörûséges Szentháromság szobrán, de Jászberény, Jánoshida, Jászjákóhalma, Alattyán, Jászfényszaru is büszkélkedhet alkotásaival. A XX. század elsõ évtizedeibõl Horvát Sándor, Czeglédi Sándor szolnoki sírkõüzemében készült fehér, fekete márvány síremlékei az uralkodóak a temetõben. Ekkor már egyre általánosabbá válik a mûkõ és márvány használata. E sírkövek gazdag formai változatokban, a díszítmények túlburjánzásával jelennek meg. A XX. század második felére a temetõi összkép alaposan megváltozott. Egyre jobban uralkodik a beton, korunk építõanyaga. A régi míves síremlékek, a szépen hantolt sírok eltûnõben vannak, sokasodnak a betonkeretes, betonnal fedett hantok, a mûkõbõl készült márványtáblás síremlékek. Az utóbbi 1-2 évtizedben már megfigyelhetõ, hogy a megrendelõ egyéni igényét jobban tekintetbe vevõ, síremlékek kerülnek felállításra. Törõcsik Béla és Serfõzõ Béla helyi sírkõüzemében készülnek ezek.
A temetõ összképéhez szervesen illeszkednek azon építmények, melyek a temetõi
szolgáltatás részei. Ilyen a csõszház, a harangláb, a ravatalozó. A régi csõszház a XIX. század végén épült. Kecskés György és Kis Erzsébet építtette a saját költségein.


A Harangláb


A ravatalozó


A csõszház a Szomorú Jézus faszobrával
A csõszház 2010-ben lebontásra került

A mindenkori temetõcsõsz – aki egyben sírásó is volt – lakhelyeként szolgált. Sallai Ferenc temetõõr még itt lakott a családjával. Az egykori haranglábat ugyancsak a már említett Kecskés György és neje állíttatták egy kisharanggal. E faszerkezetû harangláb helyett új vasszerkezetû haranglábat épített az Egyház, a bejárathoz valamivel közelebb, az 1950-es évek végén. A régi haranglábhoz egy másik 83-kg-os harangot Bajzát K. János és Kobela Julianna csináltatott 1883-
ban. Az elsõ világháborúban elveszett régebbi kisharang helyett késõbb egy 55 kg-ost készíttetett Gondos Sándor és neje Nagy P. Mária. Ma már csak ez az egy harang kíséri hangjával az utolsó útjukra az elhunytakat. A 83 kg-os harangot 2008 tavaszán ellopták. Reméljük, még elõkerülhet, vagy pótolható lesz.
Említve volt, hogy korábban a lakóháznál ravatalozták fel az elhaltakat. Ez 1962-ig volt így. Országos rendelet, majd ennek nyomán községi rendelet szüntette meg ezt az egészségtelen gyakorlatot. A ravatalozót 1963-ban építette az Egyház. A Községi Tanács 1978-82 között bõvítette, járdát épített hozzá, a vizet bevezette és a szükséges felszerelésekkel ellátta. A Szolnok Megyei Temetkezési Vállalat 1953-ban létesített lerakatot községünkben Visszentin Károly asztalos lakásán.
1979-ben a vállalat üzletet nyitott a Fõ úton a buszváró épülete helyén. A helyi megbízottja a vállalatnak Visszentin Károlyné volt hosszú évekig. 1996-ban az üzlet a Fõ út 55. szám alá, a Vasmûszaki bolt volt épületébe került, ahol Galambosiné Juhász Melinda vezette az üzletet, mint vállalkozó, aki a temetkezési szolgáltatást biztosította. A temetõ üzemeltetését a IUSTA Temetkezési Szolgáltató (Jászberény) látja el 2010. április 1-tõl.
A temetõ gondozottsága az utóbbi évtizedekben mindig probléma volt. A Községi
Önkormányzat és az Egyház az eddigi szabályozatlanságot a temetõ fenntartásával kapcsolatban tisztázta a közelmúltban. Így szabadult fel a temetõnek az a része, ahol temetkezés már egy évszázada nem történt. Innen kerülhetett át a Védett Sírkertbe a legtöbb még megmaradt sírkõ. E régi sírjelek bemutatása a következõ fejezet tárgya, amely kiegészül a családfakutatás anyagával is.

NAVIGÁCIÓ: Bevezetõ | II. A Védett Sírkert | Képtár

admin - 2011.10.07 03:57:56
2 hozzászólás ~ 721 megnyitás Nyomtatható változat
Hozzászólások
Kavics - 2011.10.26 14:56:00
Többek kérdése lenne:a sírokat és síremlékeket veszélyeztetõ fák eltávolítása!Nálunk már 2 váza bánja a viharkárokat és nem történik semmi.Mi kivennénk a fát,de nem lehet.Üzemeltetõnek jelezve,Õ jelez az atyának,aki szól az önkormányzatnak és majd kiírnak valamikor egy pályázatot,mikor ,ki és mely fákat vághatja ki.Hogy közben hány síremlék megy tönkre és a károkat ki fogja majd megtéríteni a családoknak,azt homály fedi.
Szakszerû eltávolítást biztosítva és a felelõsséget vállalva,miért nem vághatjuk ki szüleink sírja mellõl a gondot okozó,korhadt fát?
senki75 - 2011.10.26 16:28:50
Kavics! Kérlek keress meg ezen a számon: 30/472-2643-as számon és Halottak napja után kivesszük a fát. Egyébként kb. 2 hete elkezdõdött a fák kivétele.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 0% [Nincs értékelve]
Nagyon jó Nagyon jó 100% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]


Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Nem vagy még tag?
Kattints ide, hogy regisztrálj.



Neked nem kerül semmibe csupán 2 percedbe,
de ezzel elismered a munkánkat!


Elfelejtetted a jelszavad?
Kérj egy újat itt.
Időkép
Jászalsószentgyörgyi webkamera

Megnyitás az Időképen
Cookie Info

Honlapunkon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény fokozása érdekében.
Amennyiben szeretnél vele megismerkedni, ITT bővebb információt találsz róla.


Ki, mit néz?
18.208.132.xxx @ reada...
46.229.168.xxx @ photo...
40.77.167.xxx @ viewp...

Egyszerre 142 fő a rekord.

Fórumtémák

Friss hozzászólások
Észrevétel... 9 hete
Betörés!!! 215 hete
Egyéb videók 239 hete
Zene 241 hete
Utcanev valt... 243 hete
Országos po... 293 hete
Humoros videók 316 hete
Vadas 329 hete
Emlékek 405 hete
Kifestõk, s... 426 hete

Legnépszerűbb témák
Észrevételek a fa... [668]
Országos politika [317]
Vicc [240]
Parlamenti Választ... [180]
Önkormányzati vá... [139]

Bejelentketés után "kattintható" lesz, addig használd a menüt.

Szavazás

83 évesen meghalt a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas Csukás István. Melyik műve tetszett legjobban?

Mirr-Murr kandúr kalandjai

Keménykalap és krumpliorr

Süsü, a sárkány kalandjai

A Nagy Ho-ho-ho-horgász

Pom Pom meséi

Az összes műve tetszett

Nem tetszenek a művei

Sajnos számomra ismeretlen

Szavazáshoz be kell jelentkezni
Lájkolj!

Security System 1.8.3 © 2006 by BS-Fusion Deutschland
10384 kísérlet blokkolva
Te vagy a(z) . látogatónk.
Copyright © 2008-2020
PHP-Fusion v6.01
voodz by: sonar