...
November 5-én a szovjet csapatok Abonytól harckocsikkal és tüzérséggel támogatott támadást indítottak Újszász irányába, s eközben a hadosztály biztosító csapatait másfél kilométerrel visszaszorították. Szolnok körzetébõl is indultak támadások Újszász irányába, de ezeket a hadosztály erõi visszaverték. Ennek ellenére a szovjetek a várostól északra, a Zagyva patakon át betörtek a német vonalakba.

November 6-án a hadosztály arcvonalát páncélosokkal támogatott, zászlóalj erejû szovjet támadások érték, s ezek számos betörést eredményeztek. A heves harcok ellenére csupán átmenetileg sikerült ezeket az SS-páncélgránátosoknak elreteszelni.

November 7-én a hadosztály tüzérezrede Újszásztól Jászladány, majd Jászalsószentgyörgy felé vonult. A visszavonuló németek menetoszlopait mindenhol szovjet csapatok követték, s felzárkóztak a németek arcvonalára. Abonytól páncélosokkal támogatott, ezred erejû szovjet kötelék támadott és Újszásztól nyugatra helyi betörést ért el. A rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok ellenlökéssel leszûkítették a betörés területét.

November 8-án Újszásztól négy kilométerre nyugatra a szovjetek ismét támadtak, de páncélosokkal támogatott zászlóalj erejû elõretörésüket ismét visszaverték a hadosztály kötelékei. Zagyvarékastól ezred erejû szovjet támadás indult, s ez a németeket már az Újszász–Jászladány útvonalig vetette vissza. A németek ellenlökése csupán a betörés szûkítését eredményezte.

Aznap a hadosztály alárendeltségébe lépett a 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály is, amelynek kötelékei a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály csapataival közösen harcoltak.

November 9-én a LVII. páncéloshadtestnek alárendelt hadosztály arcvonalán a szovjetek Újszásztól nyugatra elérték az Újszász–Nagykáta vasútvonalat. Az Újszászról Szolnokra vezetõ úttól nyugatra a németekkel szemben kisebb hídfõt alakítottak ki. A betöréseket viszont az SS-csapatok elreteszelték.

November 10-én a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály jobbszárnyán, Újszásztól északra és északnyugatra zászlóalj erejû szovjet támadások folytak. Az egyik északnyugaton kiharcolt betörés ellen az SS-páncélgránátosok ellenlökést indítottak.

A hadosztály balszárnyán Jászladánynál a 4. SS-páncélos-felderítõosztály harcolt déli és délkeleti arcvonallal. Középen – Újszásztól északra – a 7. SS-páncélgránátos-ezred állásai húzódtak, míg a jobbszárnyon, Tápiógyörgye és Tápiószele körzetében a 8. SS-páncélgránátos-ezred csapatai védekeztek. A hadosztály harcálláspontja ekkor Alattyánban volt.

November 11-én a 2. Ukrán Front erõi ismét felújították támadásukat a német-magyar csapatok budapesti csoportosításának szétzúzása és magyar fõváros birtokbavétele céljából. A front csapásmérõ csoportosítása (7. gárdahadsereg, Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja, valamint a 2. gárda- és 4. gárda-gépesítetthadtest) 300 harckocsi és önjáró löveg támogatásával lendült támadásba.

A támadó szovjetek áttörték a 18. SS-páncélgránátos-hadosztály csapataival megerõsített 4. SS-páncélgránátos-hadosztály vonalait is, elfoglalták Tápiógyörgyét, valamint Jászladányt, majd folytatták elõretörésüket északi és északkeleti irányban. A súlyos harcokban Jászalsószentgyörgytõl délnyugatra a 4/II. SS-tüzérosztály és a reteszállásba rendelt visszavonuló német gyalogság is részt vett. A jobbszárnyon harcoló 8/II. és 8/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 12 harckocsi kilövésérõl tett jelentést. A 4. SS-páncélososztály három rohamlövege Unterer SS-Untersturmführer parancsnoksága alatt a támadó 23 szovjet harckocsi közül 15 darabot lõtt ki, a többit pedig a páncélosokat támogató lövészekkel együtt visszaverte.

Aznap estére a hadosztálynak mindössze négy bevethetõ rohamlövege maradt. A gyalogság három átlagos és négy gyenge zászlóaljban körülbelül 1000 fõnyi harcoslétszámmal rendelkezett. A tüzérségnek hat könnyû és négy nehéz ütege volt. A csapatok mozgékonysága elérte a 70 százalékot, harcértéküket támadásra korlátozottan alkalmasnak találták...

Forrás ill. a teljes történet: Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert : A Waffen-SS Magyarországon