A tûzoltó-társadalom minden bevetés, esemény alkalmával új és újabb helyzetekkel találja magát szemben. A váratlan, megrendítõ, olykor tragikus és néha bizony visszataszító dolgokkal találkoznak. A feladataik megoldása olyan embereket kívánna, akik robotszerûen mindenre tudják a megoldást és választ, energiájuk végtelen és nem hibáznak. A tûzoltók, sajnos -vagy hála istennek- nem ilyenek, de a képzésekkel, szakemberek alkalmazásával és tapasztalataik, feldolgozásával meg kell próbálniuk minden helyzetben a tökéletesebb megoldást megkeresni.
A mai világban - az anyagi gondok mellett - üres frázisnak tûnhet a közös elhivatottság kifejezés tartalma, de biztosan mindenki ismer olyan kollégát, barátot, akit elhivatottnak tart.
Jómagam joggal állíthatom, hogy igen, ismerek egész közösségnyi embert, ahol tartalommal bír az elhivatottság. A tûzoltóság pedig olyan szervezet, ahol a feladatok
ellátása csak közös erõvel történhet, ahol szükséges a jó közösségi magatartás, hiszen a mentés és kárelhárítás az egymásrautaltság, bajtársiasság, társas felelõsségérzet nélkül nem lenne hatékony. Egyéni elhivatottság nélkül pedig mindez lehetetlen lenne.
„A történeti kutatás olyan, mint az erdei tájékozódási verseny. A fõ irányt kell ismerni. Az oda vezetõ úton viszont sok érdekes fával, virággal, madárral találkozhatunk. Így van ez akkor is, ha valamely szervezet múltját kívánjuk megismerni. Csakhogy itt a mából visszafelé indulunk.”
A Jászalsószentgyörgy Község Tûzoltó Egyesületrõl tudjuk, hogy ma is nagyon aktívan mûködik. Lelkes tagjai vannak. A fennállásuk 80. évfordulóját ünneplik. Csupán azt kell kideríteni, hogy mi történt, amíg ide jutottak. Szakdolgozatom elsõ részében bemutatom többek közt a tûzrendészet fejlõdését, az
önkéntességet és a Tûzoltó Egyesületek helyét Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Fontosnak tartok megemlíteni néhány jogszabályt is. Ezeket a rövid áttekintéseket követi a jászalsószentgyörgyi Tûzoltó Egyesület története, aminek felkutatása dolgozatom legfõbb része. Az utolsó fejezetben, azt vizsgálom, hogy mi az a motiváció, ami ezt az összetartó erõt eredményezi, mert itt nemcsak az önként vállalt hivatástudatról van szó, hanem ettõl többrõl is: barátságról.
Kutatásom elsõ állomása az volt, hogy az egyesület iratai közül 40 évet megtaláltam a tûzoltószertárban. Az egységkönyvben többek között mûködési naplót vezettek és nyilvántartották a tagokat. Ennél többet jelentett az, hogy az egyesület akkori parancsnoka Bori István szorgalmas ember volt. Az éves közgyûlési jelentése részletes volt és minden fontosabb eseményt rögzített benne. Az iratok között találtam meg az 1927-es alapszabályt, jegyzõkönyvet és a tûzrendészeti szabályzatot. Valamint 1963-1992-ig feljegyzéseket, leveleket, oktatási tematikát, munkatervet, versenyigazolásokat, okleveleket. Nagy érdem, hogy az egyesület megõrizte ezeket az iratokat. Ezekkel gyorsan közelebb jutottam a célhoz, mivel abszolút hiteles forrásanyagot találtam. Könnyû volt megállapítani a megalakulás pontos idejét és körülményeit. Meg azt, hogy kik vállalták e nemes feladatot ellátó szervezet vezetését és azt is, hogy hogyan végezték azt a munkát, amit elvállaltak. Érdekes volt megállapítani, hogy a község tekintélyes emberei ott voltak a vezetõi posztokon. Hiszen Gajdos Ferenc az elsõ elnök a település fõbírója volt. Szép sorban az események 1963-tól napjainkig összeálltak.
Szerettem volna a kezdeti idõszakot is részletesebben leírni. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltár iratanyagai közül nem sok minden maradt meg, mivel a háborús és egyéb pusztítások az iratokban is komoly veszteségeket okoztak.
Szakmai gyakorlatomat a Jászberényi Tûzoltóságon töltöttem. Nagy segítséget jelentett az, hogy volt összehasonlítási alapom a között, hogy mit jelent a hivatásos, az önkéntes köztestületi tûzoltó és az önkéntes egyesületi tûzoltó.
A Lánglovagok internetes honlapján kértem tûzoltó egyesületekrõl történeti leírásokat.
Dokumentumok, füzetek érkeztek több településrõl is. Segítség volt számomra, hogy elolvashattam néhány történeti leírást. Ekkor összeállt bennem a kép, hogy hogyan építsem fel dolgozatom.
A következõ és egyben az utolsó lépés az volt, hogy felmérést végeztem a jászalsószentgyörgyi és több település önkéntes tûzoltói között, hogy mi motiválta õket arra, hogy tûzoltók legyenek. Olykor érdekes eredmények jöttek ki. Részt vettem más Tûzoltó Egyesületek Közgyûlésein. Beszélgetések által próbáltam felmérni településünk egyesületének helyzetét.
Az egyesület történetével kapcsolatos tanulmányokat, kutatásokat nem találtam. Tehát a kutatási terület, amelyet választottam úgymond még feldolgozatlan.